Emlékszem arra, milyen kétségbeesve lenni. Ott ültem a fürdőszoba padlón és belevágtam a kezembe. Könnyek potyogtak a szememből, elvették minden csepp reményem. Azon a napon félig meghaltam. Láttam, ahogy kicsordul a vérem, ahogy előtör belőlem az életem minden egyes szívdobbanással.
Azzal az ígérettel érkeztél, hogy megtalálod a boldogságot, hogy élvezed az életedet, hogy tapasztalsz, tanulsz, szeretsz. A lélek, mely benned testet öltött, erre vállalkozott.
Érdekes úton és összefüggéseken vezetlek át, ha velem tartasz, mert megértheted, mi a célod a Földön, hol a boldogságod, miért hiszed, hogy elvesztetted és hogyan találod meg…
Ismerd meg az életedet egy tágabb nézőpontból, melyben Te sokkal több vagy annál, amit önmagadról tudsz vagy hiszel.
Nagyon sok embert a 21. században a negatív gondolatok vezérelnek: „Hú, de irigy vagyok rá(d), hogy neked ilyen sorsod vagy, hogy te gazdag vagy, hogy te elértél idáig: én sosem lennék képes rá!”
Az a probléma, hogy irigységük, fájdalmuk és elveszettségük megfertőzi a többi embert mind a médián, mind egy kisebb közösségeken keresztül. Ez ellen a TANULÁS az egyetlen gyógyír, amely bölcsebbé, érzékenyebbé és biztosabbá tesz.
Tudtad, hogy ez a gardrób – akár férfié, akár nőé – tele van milliónyi ruhával? Bizony, válogatott darabok, exkluzív ruhaköltemények, a hétköznapok variálható darabjai, szakadt régi kacatok, s gyerekkorod kedvenc kinőttjei is ott sorakoznak. Az is, amelyikről azt hitted, hogy már rég kidobtad.
Kicsit félek, mondta halkan. Olyan halkan, ahogy csak azok beszélgetnek, akiknek nem is kellenek szavak, hogy értsék egymást. De a szemében a fájdalmat legyőző hit fénye ragyogott.
A lélekpillangó ma egy óvodás kisfiú, Domi családjánál tett látogatást. Ahogy megérkezett látta, hogy a kisfiú szereti a pillangókat. Szobájának függönyén világoszöld színű, aranycsillámos pillangó volt a dekoráció. A pillangó szárnyán pici, zöld gyöngyök is voltak. A kisfiú ágyán pillangó formájú párna díszelgett.
A Lélekpillangó mese stílusában írott pályamű a Boldogsághoz vezető tudás írói pályázatra
A boldogságot sokan szeretnék elérni. Több millióan áhítoznak az elégedett, gondtalan, boldog állapotról. Rengetegen szeretnék nyugodtan kijelenteni, hogy igen, én boldog vagyok. Napjainkban azonban, mikor sajnos egyre több negatív hatás éri az embert, már a megszületés pillanatától fogva, ezt a boldogságot igen nehéz elérni. Vannak, akik állítják, hogy van az az út, amelyet bejárva elérik az áhított boldogságot, hogy van olyan tudás, amely elvezet az ominózus állapotig. De milyen is lehet a boldogsághoz vezető tudás?
Mindegy, mennyi idős vagy, mindegy mennyit láttál már az életből, a maradék életidő az még előtted áll. Nem tudjuk, hogy mennyi időről van szó! A fiatal életkor nem garancia arra, hogy van még időd, de az idős életkor sem jelenti, hogy már nincs! Mi lenne, ha képessé tennéd magad arra, hogy életed erdejében tökéletesen eligazodj? Legyen egy olyan biztos ösvény, olyan jelzések, amelyek mindig támpontként szolgálnak? Mit kell tenni akkor, ha nem látod a fától az erdőt? (Gáspár Kati írása)
Napjaink egyik slágertémája, hogy mikortól érdemes olvasni a gyerekeknek, sőt könyvet adni a kezükbe. Az egyértelmű, hogy az olvasás az egyik alappillére a szókincsnek, logikus gondolkodásnak, érzelmi fejlettségnek, így a teljes értékű szellemi életnek.
Az egyedül lévő ember valójában nem magányos, mert a szívében ott vannak vele azok, akiket szeret, és akik őt szeretik, vagy legalábbis helye van az életükben. Szálak sokasága fűzi őt az emberi létezéshez még akkor is, ha átmenetileg a nagy hőfokú, közvetlen emberi kötődések (szerelem, párkapcsolat, család) hiányoznak. Éppen ezért egyedülléte átmeneti állapot, és ezt az illető tudja is. Noha fájdalmas lehet, jól felhasználható a kiteljesedésre. Ha az ember utólag visszanéz élete e szakaszára, többnyire megállapítja, mennyire hasznos időszak volt. A magányos ember viszont belül is egyedül van, vagy legalábbis ezt hiszi. Közvetlenül éli át a kitaszítottságot, ami egy hideg pokol.
