Nagyon sok embert a 21. században a negatív gondolatok vezérelnek: „Hú, de irigy vagyok rá(d), hogy neked ilyen sorsod vagy, hogy te gazdag vagy, hogy te elértél idáig: én sosem lennék képes rá!”
Az a probléma, hogy irigységük, fájdalmuk és elveszettségük megfertőzi a többi embert mind a médián, mind egy kisebb közösségeken keresztül. Ez ellen a TANULÁS az egyetlen gyógyír, amely bölcsebbé, érzékenyebbé és biztosabbá tesz.
Mit értünk tanulás alatt? Két dolgot!
- az egyik részről a fizikai tanulást, amely egy anyag, valamilyen materiális dolog elsajátítására vonatkozik;
- a másik részről a spirituális, a lelki tanulást, amely a belsőből fakad.
A fizikai tanulásra irigyebbek jobban az emberek, hiszen abból jó sok pénzt lehet csinálni, a materializmust ki lehet benne teljesíteni, de ha csak az van a középpontban, akkor a bal agyfélteke teljesen átveszi az irányítást, sivárrá, sötétté teheti életünket.
A spirituális tanulásra nem annyira irigyek azonban az emberek, mert a fényre nem lehet irigynek lenni: ami szép, de nem látszik, azt az emberek nem tudják értékelni: a spiritualitásból lehet nagyon szép várakat építeni lelki szinten, lehet virágozni az Életfa ágain és lehet szeretni a másikat, de egy dolgot nem lehet benne: a Földön élni.
Vajon miért nem lehet a Földön élni csak spiritualitással?
Azért, mivel azért születtünk le, hogy mind fizikailag, mind lelkileg/szellemileg tanuljunk.
Miért nem a mennyben tanulunk?
Egyszerű a válasz: azért, mivel az ember akkor látja meg a fehéret, ha a feketét is megízlelte: szájába veszi a sötét negrót és vattacukorra vágyik.
Megállapíthatjuk tehát, hogy csak a spirituális és a materiális dolgok harmóniájában tudunk tanulni: és ez a harmónia boldogságot eredményez az emberben, mert a transzcendencia(átszellemülés) állapotában olyan entitásokat, energiákat és ingereket kap az ember teste és lelke, amelyben érdemes szeretni.
Miért a harmonikus embereket támadják a legtöbbször?
Csupán azért, mert ha nem támadnák, akkor a támadás elszenvedői nem jönnének rá, hogy negatív dolgokat teremtettek maguknak, a támadók pedig nem jönnének rá arra, hogy nem a szeretetre irigyek, hanem az energiára, amelyet a szeretetből teremtettek az emberek.
Viszont az ilyen támadások között is lehet boldognak lenni: ha egy híd alatt élsz, tudsz a tudásodból kertészként magvakat nevelgetni és a szereteteddel és törődésekkel szép fákat növeszteni belőlük: akkor marad tudatlan az ember, ha nem veszi észre, hogy önön hibájából került oda: mivel nem tanulta meg egy fordulópontnál a leckét és így a boldogság is elveszett az életében.
A megtalált boldogság
A sztereotípiák miatt legtöbben úgy tarthatják, hogy „Persze, de XY párt/ember/gondolat/hatóság/ISTEN stb. miatt jutottam ide!”: NEM!! Tévedésben él ez az ember, mert Isten sosem bántja az embert, hanem meg akarja tanítani a fényre: az más kérdés, hogy néhányan az irigységbe menekülnek, mert könnyebb a másik fájáról a gyümölcsöt lemetszeni, minthogy az ember a saját fájáról szedegesse le az általa nevelt, dédelgetett, védett gyümölcsöt, amely a szeretet.
A szeretetet szereti a sötét oldal, a gonosz leszedni, hiszen a gyűlölet, az üresség a fejekben nagyobb dolgokra képes rövid távon, az egyszerűbb úton, mint a szeretet hosszútávon és a nehezebb úton: a szeretet megtanít boldognak lenni, a másikra figyelni, szerelmesnek lenni, teremteni, hinni, a Teremtőt szolgálni és a teljességet megélni.
A teljességet viszont az ember nem tudja sötétség nélkül megélni: meghal valaki a családban: azonnal el kezdenek az emberek szitkozódni, hogy „Mert ő(egy másik személy) miatta halt meg, ő tehet róla, nem a családtag!”: ez badarság!! Nagyon nagy badarság, hiszen minden ember fent, mielőtt leszületik, megbeszéli az Istennel, mit szeretne a Földön csinálni: ahhoz tartja valamilyen szinten magát, de ott van a SZABAD AKARAT!!!! A szabad akarat olyan, mint egy kacs a szőlőn: Isten mindenkinek adott a kertjében egy karót és egy életet egy szőlőtőke személyében: az embertől függ, hogy a karóra támaszkodik a szeretet jegyében és felnő a mennyekbe vagy a Földön a materializmusban elmélyedve görnyedt, elhagyatott, megüresedett lesz: az érdekemberek persze, hogy kihasználják az embert: mivel csak a materializmusban élnek.
A spirituális emberek persze, hogy égiek égijét híresztelik, hogy térjen meg az ember, mert a spiritualitásban élnek. Az embernek mégis a kettő között kell harmóniát teremtenie: hogy a mennyekbe tudjon nőni fokozatosan a Földről.
Azért fontos ez, mivel egy materialista ember képes feljebb lépni szintenként, de egy magas szinten lévő tanító/”mester” lehet, hogy már csak lefelé tud nőni, hiszen nem fokozatosan nőtt: nem tapasztalta meg a dolgok jó és rossz oldalát, hanem egyik napról a másikra próféta lett, aki a szeretet által nyerhető tapasztalatot/tudást az ördöggel pótolta.
Ez azt jelenti, hogy a tudás hatalom, de aki ráismer a hatalmára és visszaél vele, lekerül a porba: ha nem türelmes és nem szűri ki, kinek szabad segíteni, ki segíthet, az előbb-utóbb a kígyóval kerül szembe: akkor a boldogság megszűnik, a pénz dominál és a tudás irigységgé válik: „Én CSAK egy tanító vagyok, másnak olyan sok a pénze, ÉN IS AKAROK!”
Nem véletlenül kifejező a magyar nyelv: SZERET-NÉK és A-KAROK: a „szeretnék”-ben benne van az intelligencia, az alázat, a szeretet és a boldogság, hogy türelmes vagyok az Istennel és társaimmal szemben, megteszek mindent, amit lehet, kérek a fenti mannából; az „akarok”-ban benne van az A, mint az ÉN, az egoizmus jelzője, és a karok, amelyek nem éppen emelik az embert, hanem lehúzzák: tehát amint az egoizmus fekete kacsa nő ki szőlőtőkénkből, hátráltatjuk magunkat a fejlődésben, a tanulásban és mind lelkileg, mind a valóságban buták maradunk.
Összefoglalva: az ember holtáig tanul, de nem mindegy, hogy az egyensúlyban, a fehérben és az egységben vagy a sötétségben, az elnyomatásban és a fejetlenségben.
Ezért fontos, hogy TE IS TANULJ:
- mindenkitől
- a hibáidból
- mások szeretetéből
- másnak a hibáiból
- Istentől
- a természettől
- Szűz Máriától
- Teréz Anyától
- Buddhától
- Böjte Csabától
- anyukádtól
- a Lélekpillangótól
- az angyaloktól
- a tiszta segítőktől
- Szepes Máriától
- minden tiszta embertől
- és legvégül a földi dolgokból, amelyek alakítják valamilyen módon a harmóniádat.
Ez a cikk az írói pályázatra érkezett pályamű. Ha tetszik, ha egyetértesz vele, ha szívesen olvasnál a szerzőtől a Lélekpillangó meséje idején is minél többet, akkor oszd meg minél több helyen. Szólj hozzá, kommentáld, mert fontos a biztató, kedves szó minden alkotó embernek. A pályázatra érkezett cikkeket sorban megtalálod a blogon, ahol a szerző neve a cím mögé került!
