Sötétből érkeztem,
Eddig csak vétkeztem,
Hiába szerettem,
Több sebből véreztem,
Hittem a csodában,
Isten akaratában!
Sötétből érkeztem,
Eddig csak vétkeztem,
Hiába szerettem,
Több sebből véreztem,
Hittem a csodában,
Isten akaratában!
De boldogságom...
Sehol sem találtam!
Aztán egy novemberi napon,
Kővé vált szívemet,
Megtalálta egy Angyali üzenet!
Pár sor volt csupán,
A digitális lapon,
De az volt az Én megváltó Napom!
Megláttál és olvastál szívem kopott füzetéből,
S fény gyúlt bennem a nehéz szürkeségből!
Kinyílott bátortalan lelkem vas ajtaja,
S,besurrant rajta a Szerelem Angyala!
Tüzet raktál a komor,rideg várban,
S,azonnal tudtam...
Mindig Te Rád vártam!
Hiába is parancsoltam Szívemnek megálljt,
Nem volt esélyem...
Szerelmed Rám talált!
Kivirágzott a tövisek,kórók regimentje,
Szerelmed lett fakó szívem eledele!
Azóta ragyogsz itt Angyalom,
Mióta üzentél Égi hangodon!
Óvom majd,s vigyázom Szerelmünk fényét,
Örök lett...múlhat majd ezer év....!
Köszönöm,hogy szeretsz,
Hogy a sötétből kivezetsz!
Ígérem Szívednek Ígérem örökre!
Én leszek ki felemel,
S,ragyogunk karöltve....
Ez a cikk az írói pályázatra érkezett pályamű. Ha tetszik, ha egyetértesz vele, ha szívesen olvasnál a szerzőtől a Lélekpillangó meséje idején is minél többet, akkor oszd meg minél több helyen. Szólj hozzá, kommentáld, mert fontos a biztató, kedves szó minden alkotó embernek. A pályázatra érkezett cikkeket sorban megtalálod a blogon, ahol a szerző neve a cím mögé került!
