Mindenki ismeri a címben feltüntetett társasjátékot. Ki nevet a végén? Nem biztos, hogy az, aki először dobott hatost. Azonban tényleg csak ennyi lenne az életben? Minden a szerencsén múlik? Csak akkor vagy sikeres, ha bejön a lottómentalitás és megütöd az ötöst? Nem számítanak a képességek, és az idő, energia, pénz, amit a vágyaidba fektetsz? Akkor ez tényleg egy börtön bolygó…
Tanulj! A LélekPillangó is ezt mondaná!
Minden játék tanít nekünk valamit, legyen az bármi. Foci, társas játék, PC játék, X-boksz, kártyajáték, tetris, telefon applikációs játék, kézműves játék, csuhéj baba, matchbox, minden. Amikor eldöntöd, hogy játszol valamivel, érdemes előtte gondolkoznod, hogy mit is tanít neked ez a játék. Ami ostobaságra, felelősséghárításra és a másik elnyomására tanít, azt legjobb, ha kidobod a kukába. Őszintén megvallom nektek, óvónőként UTÁLOM a Ki nevet a végén? című játékot. Sosem hagyom, hogy ezzel játszanak az ovisaim és azt sem engedem, hogy behozzák az oviba, ha esetleg valakinek meg van otthon ez a játék. Hogy miért? Mert ez a játék arra tanít, hogy minden csak a szerencsén múlik, és akkor nyersz, ha minél nagyobb genya vagy a másikkal! Ugyanis, ha arra a mezőre lépsz, ahol már áll valaki, akkor azt simán leütheted. Így hiába érne be a célba 2 dobással, kezdheti az egészet elölről és csak a szerencsén, vagyis a hatos dobásán múlik, hogy mikor indulhat el újra. Gyerekként, mikor ezzel játszottam próbáltam kiharcolni, hogy legyen együttállás azonos mezőre lépés esetén, de mindig leszóltak, mondván, úgy semmi izgalmas nincs a játékban. Engem ez nem tett izgalomba, leginkább szorongtam tőle, hogy „jajj, csak nehogy leüssenek”. Mikor aztán leütöttek, sértődve vonultam félre, mert nem voltak képesek a „kedvesebb” verziót játszani a testvéreim, unokatestvéreim.
Ha olvastad a Harry Pottert, ismerős, hogy a Tűz serlege c. könyv végén mikor már csak Harry és Cedric van versenyben, egyszerre érnek célba. Külön-külön nem sikerül nekik legyőzni az óriáspókot, együtt viszont igen. Bár ellenfélként kezdték, a végén mégis együtt győztek. „Roxfortos győzelem lesz”, ahogy Harry mondta. Szép tanítás arról, hogy az erkölcsösség és a megosztani tudás milyen nagy emberi erények. Együtt, egyszerre fogták meg a serleget és nyerhettek is volna, ha a fekete mágia és Voldemort nem szól közbe. Igen, van úgy, hogy a „szerencse” közbe szól és „balszerencse” ér minket. Azonban nagy dőreség lenne mindent erre alapozni, mondván minek tanuljak és legyek szorgalmas, majd úgyis nyerek a lottón, ha eleget játszom, vagy felesleges, mert nekem sosincs szerencsém.
Gondolkodj el ezen, kérlek, hogy te mit tanultál ebből a játékból, ha valaha is játszottál vele? Azt, hogy ha okos vagyok, kitartó és van egy jó stratégiám, akkor elérem a vágyott dolgot, amit akarok? Szerintem nem. Ahogy már említettem a Ki nevet a végén?-ben minden a puszta szerencsén és a „kegyetlenségen” múlik.
Mit játssz helyette?
Megannyi értelmes és hasznos tanítással bíró játék van. Ott van például a sakk. Igen, ott is az a lényeg, hogy leüsd a másikat. Na, de nem úgy, hogy fogom a dobókockát, és ha hatost dobok leütöm, ha meg nem, akkor nem történik semmi. A sakkban gondolkodni kell, stratégiai lépéseket kell kidolgozni fejben, vagyis a sakk nem a „minden a szerencsén és a vak véletlenen múlik” gondolkodást fejleszti, hanem a saját logikádat és stratégiai érzékedet.
Az Uno nevű kártyajáték sem tartozik a kedvenceim közé, de egy nagycsoportos-első osztályos gyereknek jó lehet. A színeket már ismeri, a számokat meg most tanulja, így egy ekkora korú gyermeknek ez jó, felnőttként viszont nem szeretek ezzel játszani, túl sok múlik a szerencsén és nem kell benne sokat gondolkozni.
A Heroes nevű PC játékot már annál jobban szeretem. Komoly tervezést igényel, hogy hogyan juttassam győzelemhez a hősömet, hogyan építsem fel a váramat és, hogyan legyen minél kevesebb a katona, vagyis harci lény veszteségem. Megtanít arra, hogyan oszd be a nyersanyagaidat és az aranyad, ami a játékban a pénzt helyettesíti. Arra is megtanít, hogy miképpen kerüld el a támadásokat vagy nyerd meg azokat.
A fiúk nem igazán kedvelik, a Sims-et, mert egy virtuális babaház, én annál jobban. Kiválaszthatod, hogy milyen emberrel szeretnél lenni, majd kapsz némi kezdőtőkét, amiből vehetsz egy telket, építhetsz egy házat és bebútorozhatod. Utána, hogy fent tudd ezt tartani, dolgoznod kell. És tanulnod. Mert például, ha nincs semmilyen főzési képességed, akkor felgyullad az ebédet, ahelyett, hogy megfőne és ennél egy finomat. Mivel a játék a Maslow-piramis elvei alapján működik, nem tudsz tanulni akkor, ha fáradt vagy, éhes, vagy magányosnak érzed magad. Játék közben nem csak dolgozhatsz, de elmehetsz társaságba és ismerkedhetsz, szerelemre találhatsz, majd családot alapíthatsz, ami még árnyaltabbá teszi az egészet. Azt gondolom, hogy ez a játék maximálisan az életre nevel. Azonban vigyázni kell, hogy ne legyél játék függő, mert rendben van, hogy értelmes játék és hasznos dolgot tanít, azért ne felejts el élni. Kezdjetek el élni, ahogy a dal is mondja! J
Legkedvencebb társasjátékom azonban a Lélekpillangó társasjáték. Ön és emberismeretre tanít és közben még jól is szórakozol. Kitalálhatod, hogy minek örülne a másik és közben megismered a vágyait, céljait, mi az, ami vonzza, mi az, amitől szereti magát távol tartani. Karácsonyra ideális, kicsiknek, nagyoknak, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Ha még nincs meg neked, itt megnézheted és megrendelheted. A Lélekpillangó idei tudáscsomagjával együtt megrendelve, óriási kedvezménnyel juthatsz hozzá!
