Hogyan adj tanácsot, hogy értéke legyen?
A vélemény és a jó tanács azok az árucikkek, amelyekkel tele van a padlás. Mindenkinek van belőle bőven, s akár ingyen is kész rád tukmálni. Még akkor is, ha nem kérsz belőle. Vajon te árulod, keresed, vagy menekülsz előle? S milyen eredménnyel? Mit érdemes tenni, hogy a véleményed és tanácsod valóban értékessé váljon, ami segít másoknak? Hogy valóban érdekelje őket? Sőt, akár áldozzanak is érte?
Az utóbbi fél évtizedben több mint ezer tanácsadás során volt alkalmam megfigyelni hogyan és miként működnek azok a tanácsok, melyek valóban segítenek, s melyek azok, melyek nem. A tanácsadás lehet építő és értékes, s lehet öncélú és egoista. Ahhoz, hogy valóban segítsd véleményeddel a világot, át kell gondolni néhány elvet.
Az első és legfontosabb szabályt könnyű megérteni, de kicsit nehezebb megtenni. Meg kell tanulni hallgatni. Csendben maradni. Akkor adj tanácsot, s fejtsd ki a véleményed, amikor feléd fordul valaki és megkérdezi szerinted mi a helyes. Amikor valóban szüksége van a nézőpontod nyújtotta lehetőségre.
Első lépésben a szavak szintjén, második lépésben gondolati szinten kell elcsendesedned, ha adni szeretnél a világnak. A legtöbb ember beleesik abba a hibába, hogy azonosul a véleményével, elhiszi annak kizárólagos igazságát, s folyton azt hangoztatja. Az ilyen jellegű kommunikációban a másik ember érdeke sokadlagos szempont. Ő csak egy eszköz, ahhoz, hogy az ego megerősítse magát a vélemény hangoztatásával. Pedig a vélemény nem más, mint pusztán egy nézőpont, és egyszerű képzettársítás. Egy reflex az elmében, ami viszont gyorsan az énkép részévé válik. S ilyenkor már hatalmas jelentőségűvé válik.
A „spirituális” úton járók életében van egy szakasz, amikor ez nagyon jellemző, és igen sok gondot szokott okozni. Egyébként ez egy természetes jelenség, majd mindenki átmegy rajta. Mondhatnánk, hogy a szellemi fejlődés fontos része, melyben az elme természetének megismerését segíti. Azonban csak akkor, ha felismerjük a hátrányait. Hogy is zajlik a folyamat?
Amikor valaki elkezdi megismerni az emberiség vallási, szellemi, és misztikus örökségét, az olyan érzés, mintha egy kincsesbányára bukkanna. Természetes, hogy bizonyos drágakövek, és gyémántok jobban tetszenek, mint mások. Amikor a kereső szívét és lelkét megérintik egy mester szavai, egy szent könyv kinyilatkoztatásai, a szertartásban rejlő méltóság, az csodálatos pillanat az életben. Ezt általában meg akarja osztani szeretteivel és barátaival, hiszen tényleg valódi kincsre lelt.
Azonban mindenkinek más típusú kincsek értékesek. Sőt még maga a kincs sem ugyanazt jelenti a különböző típusú emberek számára. Ami az egyiknek gyémánt, az a másiknak csak egy széndarab. Ráadásul a legnagyobb nehézség, hogy kezdetben csak intellektuális szinten jelennek meg az élet szépségéről, békéről, szeretetről, az együttérzésről szóló tanítások. Az élet örvényei, s az érzelmek áradása könnyen elsodorja az elméből a puszta információkat a fent említett életminőségekről.
Ilyenkor történik, hogy amikor a jó tanács és a fennkölt vélemény nem kell a környezetnek, sőt esetleg éppen ellenkezőleg reagál (kétkedéssel, közönnyel, akár gúnnyal), akkor konfliktus, sértettség, akár harag keletkezhet a spirituális igazságokból.
Ha viszont elcsendesedsz, megéled az igazságokat, akkor van türelmed kivárni amíg kérdeznek. Elmondod, te hogy látod, s ha ez segít akkor jó. Ha nem az is. Nem csinálsz belőle érzelmi kérdést, hogy egyetértenek vele vagy sem. Együtt érző vagy, és megértő. Tudod, hogy a Te véleményed is csupán egy a világ végtelen tükröződéséből. S különösen igaz ez a
Ahogy a régi történet kifejezi:
„A madár nem azért dalol, mert valami mondanivalója van. Azért dalol, mert dala van”
Ha szeretnéd a Tanácsadást hivatásodnak, vagy egyszerűen csak érdekel az önmegvalósítás, akkor jelentkezz Quantum Balance életviteli és motivációs tanácsadó képzésünkre
http://kvantumszemlelet.hu/quantum-balance-tanacsado-kepzes
Szatmári L. Miklós
író, Quantum Balance motivációs tanácsadó és tréner.
