Szerző: Gáspár Katalin
Amikor megszületett a Lélekpillangó ötlete, nagyon lelkesek voltunk. Felhívtuk a barátainkat és meghívtuk őket, hogy csatlakozzanak hozzánk, jöjjenek velünk ezen az úton. Minél több embernek tudunk üzenni, hogy az önismeret fontos, annál nagyobb lesz a "pillangó hatás".
Egyetlen kivétellel mindenki hatalmas lelkesedéssel csatlakozott hozzánk. Ötletek tömege került a közös kalapba, fantasztikus hírek jöttek minden percben. Lélekterhes, inspirált, csodálatos napok voltak. Áthatotta minden percünket, hogy szerveztünk, alakítottunk, hozzá tettünk, elvettünk, javítottunk rajta.
Bizonyára ismered ezt az állapotot. Ilyenkor nagyon keskeny az álom és az éber lét közötti folyosó.
Egyik nap éjjel, olyan fél három körül felültem az ágyban, mint egy keljfeljancsi. Kimentem a számítógépemhez és feljegyeztem a Lélekpillangó meséjének ötletét, majd visszafeküdtem. Reggel elolvastam amiket éjszaka félálomban írtam. Leírtam, hogy a Lélekpillangó egy mesével jut el az emberekhez. Egy vázlatos mese-terv is született, sőt egy fura nevű fáról is szólt a jegyzet. Valójában nem is tudtam, hogy van ilyen nevű fa! Valahogy mégis ez a név jött. Rákerestem a wikipédiában. (ITT) és egészen megdöbbentem: Szikomorfa. Csodáltam ezt a fát, melyet a tudatalatti szintjéről küldött az elmém.
