Azt hiszem, a boldogság egy élethelyzet, egy tudatállapot, ahová csak a saját döntéseink és képességeink segítségével juthatunk el. Nagyon sokan elérhetetlennek és távolinak tartják, hiszen nem gondolnak bele abba, hogy mindenki a saját boldogságának a kovácsa.
Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy nem egyszerű és könnyen elérhető a cél, hiszen minden nap minden percében tudatosan meg kell dolgoznunk azért, hogy képesek legyünk a boldogságra.
S mivel ez egy állandó „harc” ha úgy tetszik, ezért rengeteg dologra szükségünk van az eme tudáshoz vezető úton. Bátorságra, merészségre, eltökéltségre, optimizmusra, céltudatosságra, meditációra, kitartásra, hitre.
Hiszen az életem minden percében megtehetném, hogy engedjek a negatív gondolatoknak, hogy elhiggyem a körülöttem élők kedves tanácsát, hogy „hagyjam, mert úgysem sikerül”, mindezek ellenére mindenkinek magának kell tudnia és éreznie, hogy mit tesz, mit tehet azért, hogy jól és egyre jobban érezze saját magát a bőrében.
A boldogság egészen apró dolgokkal kezdődik: egy mosollyal, egy barátságos gesztussal és egészen az önmagammal való harmóniáig, lelki békéig tart. De idetartozik az is, hogy elfogadjam, hogy amit más rólam, az életstílusomról gondol, az nem az én dolgom, nem az én „harcom”. Ez az ő harca, amely inkább saját magáról szól.
A boldogsághoz még két fogalom kapcsolódik igazán szorosan: az elengedés és a megbocsájtás. Hiszen harmóniára, békére csak ezek elsajátításával válhatok képessé.
- Az elengedés nem felejtést jelent, csak annyit, hogy ami a múltban történt, azt lezárom. A „lezárom” természetesen valami olyasmit jelenthet az érzések nyelvén, hogy „feldolgoztam, túl vagyok rajta, megtapasztaltam, levontam a megfelelő következtetéseket, ezért tovább tudok lépni, mert tudom, hogy a lelki békém érdekében ezt érdemes tennem”.
- Ehhez kapcsolódik a megbocsájtás is. Ennél elsöprőbb pozitív erejű érzelem kevés van (talán csak a szerelem és a szeretet múlja felül), egy kicsit egoisztikus érzelemnek is tarthatjuk, hiszen maga a tudat, hogy képesek vagyunk megbocsájtani, örömöt, elégedettséget válhat ki bennünk. És azt is jelenti, hogy képesek vagyunk továbblépni, fejlődni, vagyis egy újabb lépést tettünk meg azon a nehéz és rögös úton, amely önmagunk jobb megismeréséhez és a saját boldogságtudatunk megtalálásához vezet.
Ez a cikk az írói pályázatra érkezett pályamű. Ha tetszik, ha egyetértesz vele, ha szívesen olvasnál a szerzőtől a Lélekpillangó meséje idején is minél többet, akkor oszd meg minél több helyen. Szólj hozzá, kommentáld, mert fontos a biztató, kedves szó minden alkotó embernek. A pályázatra érkezett cikkeket sorban megtalálod a blogon, ahol a szerző neve a cím mögé került!
