Isten megelégelte a szenvedést amit az emberek közt látott és arra gondolt, hogy – mivel kedvenc időtöltésük a vásárlás – épít nekik egy boldogságboltot.
Amikor a bolt megnyitott, hatalmas hírveréssel hirdette ki, hogy nyitva áll és bárki bejöhet. Minden ember, aki csak élt a Földön értesült róla. Mindenki elmehetett oda, aki csak akart.
Az emberek azonban sokfélék, így sokféleképp reagáltak rá.
- Volt olyan, aki rá sem hederített, csak forgatta tovább a kereket, amit addig is.
- Olyan is volt, aki hangosan jajveszékelve és siránkozva panaszkodott, hogy az a bolt messze épült, hogy az ő lába már nem olyan friss és fiatal és milyen igazságtalan is az élet, hogy őt elzárja ettől a lehetőségtől.
- Olyanok is akadtak, akik azt gondolták, hogy ez biztosan nagyon sok nehézséggel jár és nem is mertek elindulni oda. „Nincs pénzem”’ – mondták. A boldogság bizonyára nagyon drága. Nekem ez nem elérhető cél, biztosan csak a kiváltságosok jutnak hozzá! I
- Mások megtámadták az egész ötletet. Boldogság? Boltban? Micsoda képtelen ötlet! Egyszerűen aljasság, hogy ilyet ígérnek az embereknek, hiszen az köztudott, hogy a boldogsághoz nem lehet boltban hozzájutni. Mindenki tudja, hogy ez lehetetlen!
- Akadtak olyanok is, akik azt híresztelték, az ismerősük egyszer már járt ott és biztosan tudni vélték, hogy mennyire megütötte a bokáját és észérvekkel megpróbáltak lebeszélni mindenkit arról, hogy oda menjen. Volt ugyan pár lelkes ember, akik meg akarták próbálni, hogy elmenjenek, de őket is azonnal lebeszélték ezek a szájaló rosszat hírlelők.
- Volt azonban egy maroknyi ember, aki mit sem törődött ezekkel a hangokkal.
Amikor isten hirdetését meglátták, azonnal tudták, hogy nekik az égadta világon mindent megér, hogy boldogok legyenek ezért azonnal a boltba mentek! Ahogy beléptek, azonnal elöntötte a szívüket a boldogság csodálatos érzése. Úgy érezték, hogy mindent a világon képesek már megtenni, minden a világon pont úgy alakul, ahogy azt szeretnék. A boldogságboltban megtalálták a párjukat, a barátaikat. Szeretet gyúlt a szívükben. Azonban – mivel boltban voltak – keresték a kasszát.
- Isten! Hol kell fizetnünk? Mi a fizetség, hogy elvihessük a szívünkben ezt a csodálatos érzést? – kérdezték.
Isten a kijárathoz vezette őket, ahol ez a felirtat állt:
- A szándék, hogy elhatároztad, hogy eljössz ide hozzám, volt a számla, amit megnyitottál.
A cselekedet, hogy tényleg el is jöttél és beléptél ide, volt a fedezet ezen a számlán, s a tudás, hogy semmi a világon nincs ingyen, anélkül, hogy ne kéne adnod érte valamit, ez volt a fizetség, azért, hogy elvihesd a szívedben ezt az érzést. Ha bármikor azt hinnéd, hogy elvesztetted, amit a boltomban vásároltál, szakíts egy blokkot!
A blokkon ez a három szó állt: Szándék – Tett – Tudás
Vidd magaddal ezt a számlát most te is!
Forrás: www.lelekpillango.hu (Lélekpillangó)
