A boldogságot sokan szeretnék elérni. Több millióan áhítoznak az elégedett, gondtalan, boldog állapotról. Rengetegen szeretnék nyugodtan kijelenteni, hogy igen, én boldog vagyok. Napjainkban azonban, mikor sajnos egyre több negatív hatás éri az embert, már a megszületés pillanatától fogva, ezt a boldogságot igen nehéz elérni. Vannak, akik állítják, hogy van az az út, amelyet bejárva elérik az áhított boldogságot, hogy van olyan tudás, amely elvezet az ominózus állapotig. De milyen is lehet a boldogsághoz vezető tudás?
Mit kell birtokolnunk ahhoz, hogy igazából boldogok lehessünk?
Bizonyára nem elég az a tudat, hogy egyáltalán élhetünk ezen a Földön. Bár úgy vélem, ez már önmagában véve is egy csoda.
- Nézzük csak a kezdetektől fogva, amikor is világra jövünk! Jó esetben egészségesen születünk bele egy olyan társadalmi közegbe, a családba, ahol a szüleink védelmező szeretete vesz körül. Ők gondoskodnak rólunk, játszanak velünk. Bizonyára, ez az alapja egy boldog gyermekkornak.
- Aztán jön az óvoda, majd az iskola. Nagyon sok múlik a minket nevelő, oktató pedagógusokon, illetve a csoporttársainkon. Ha egy olyan helyre járunk nap, mint nap, ahol elfogadnak bennünket, ahol tisztelet övez, ahol megértenek minket és ahol bátran adhatjuk önmagunkat, akkor tudatosítjuk valójában azt, hogy mi is fontosak vagyunk és ez boldogsággal tölti meg a szívünket, ami kihat a későbbi életünkre is.
- Következik a kamaszkor, amely általában nehéz korszak a szüleinknek is és nekünk is. Talán az volna az ideális, ha szüleink megpróbálnának a barátaink lenni. Ha ugyanis megteremtődik köztünk a béke és a kölcsönös bizalom, akkor nem is kívánkozunk ki a nagyvilágba, ahol számos káros hatás érne bennünket. Így, a szüleinkkel együttműködve megúszhatjuk a felesleges veszekedéseket, a drogok okozta egészségkárosodást, az alkohol okozta baleseteket és még sorolhatnám. Emellett harmóniába kerülünk saját magunkkal is.Ha boldog gyermekkorunk volt, akkor a kamaszkor végére valószínűleg könnyebben el tudjuk fogadni testünk és személyiségünk változásait is. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy nem vagyunk tökéletesek, de igenis vannak pozitív tulajdonságaink. Ugyanúgy meg kell tanulnunk veszíteni is, például az első szerelmi bánat által. Ezeket tudatosítva rájöhetünk, hogy az élet tulajdonképpen szép és megvan minden esélyünk ahhoz, hogy boldog felnőttek legyünk.
- Felnőttkorban, az iskolából kiesve, sajnos számolnunk kell azzal, hogy nehéz elhelyezkedni a munka területén. Több helyen próbálkozni kell és nem szabad feladni. Ha netán nem is sikerülne máris beállni dolgozni, akkor se keseredjünk el, ne essünk depresszióba! Találjunk olyan tevékenységet, amelyben örömünket leljük, amivel esetleg segíthetünk másokon is! Meg kell ugyanis tanulni adni is. Ez is egy tudás, ugyanis nem mindenki ad szívesen..
- A másik helyzet az, ha szerencsésen kerül munkahely a számunkra. Akkor viszont az alkalmazkodókészségünket kell nagyon erősen helyrerakni magunkban. Biztos, hogy minden munkahelyen akad olyan ember, aki negatív hozzáállást tanúsít, aki lenéz minket, aki le akar húzni, mert fiatalok, pályakezdők vagyunk... Ugyanakkor olyan emberrel is találkozhatunk, aki folyton parancsolni fog nekünk, de vélhetően olyan kollégánk is lesz majd, aki szívesen barátkozik velünk, segít minket és akiben megbízhatunk. Ezt a tényt, hogy nem vagyunk egyformák, tudatosítanunk kell magunkban, mielőtt dolgozni indulunk.
Ne feledjük el a kulcsszavak használatát sem: kérem, köszönöm és bocsáss meg!
Az életben számtalan akadályt gördít elénk a sors, de bíznunk kell magunkban, hogy igenis legyőzzük azokat!
Tisztában kell, hogy legyünk a képességeinkkel, felelősséget kell vállalnunk tetteinkért és kimondott szavainkért, meg kell gondolni, kinek és mit mondunk, mert azt, ami már megtörtént, nem tudjuk visszacsinálni. Az élet nem egy film. A társadalomban sok- sok elvárásnak meg kell felelnünk, ami olykor nagyon nehéz. Ha úgy érezzünk, hogy a gondok alatt összerogyunk, menjünk ki a természetbe és ott relaxáljunk egy kicsit, meglátjuk, hogy sokkal könnyebb lesz. Hihetetlenül jó érzés a fűben nyújtózkodva hallgatni a madarak csiripelését, érezni az arcunkon a lágy szellőt, szagolni a virágokat, színes pillangókat nézni, állatokat simogatni, sétálni vagy csak egyszerűen megölelni egy fát, valósággal feltölt energiával és boldognak, felszabadultnak érezhetjük azután magunkat...
Térjünk rá a párkapcsolatokra is!
Felnőtt korban ugyanis szinte elengedhetetlen erről a témakörről beszélni. Mi a fontos ahhoz, hogy egy boldog kapcsolatot alakítsunk ki?
Első lépésként ismerjük meg a kedvesünket! Anélkül, hogy ismernénk, nem szerethetjük őt szívünk minden szeretetével. Ne kössük össze az életünket meggondolatlanul, hirtelen felindulásból olyan emberrel, akit alig ismerünk, mert ez később nagy csalódást okozhat mindkét félnek és elrettenthet egy további ismerkedéstől is!
Ismerjük fel a bántalmazót! Ne maradjunk egy percet se egy olyan férfival vagy nővel, aki érzelmileg zsarol minket, nem becsüli azt, amit a kapcsolatért teszünk, nem őszinte hozzánk, követelőzik vagy testileg bántalmaz, mert ebben idegileg nagyon ki lehet készülni! Merjünk lépni! Sőt, legjobb, ha elhatározzunk, hogy csak azzal fekszünk le, akivel testileg és lelkileg is vonzódunk egymáshoz, akiben megbízunk és akivel kölcsönösen tiszteljük egymást és elfogadjuk egymás hibáit is. Akkor lehet a szex is egy kikapcsolódás egymás karjaiban, ha tudjuk, hogy a szeretet kölcsönös egymás iránt és megbízhatunk egymásban.
Ez egy nagyon fontos dolog, több más tényező mellett is, egy boldog kapcsolathoz, majd a családalapításhoz... aztán ha már gyermekáldással is megajándékoz minket a sors, örüljünk neki szívből és várjuk együtt, szeretetben a születendő kisbabát és ha megszületik, próbáljuk úgy nevelni, hogy boldog gyermekkora legyen neki is! Töltsünk vele minél több időt, gondoskodjunk róla példaértékűen és játsszunk vele, meséljünk neki sokat, mert ezzel egy stabil kötelék alakul ki a családtagok, a szülők és a gyermekek között és ez a későbbi évekhez jól jöhet.
Ezek a pontok csupán részei a boldog élet kialakításának, de ezek tudatosítása azt hiszem, hogy elegendő ahhoz, hogy kialakuljon bennünk a boldogság alapja. Hogy egy boldog gyermekkor után olyan felnőttekké cseperedjünk, aki szívesen jár a munkahelyére, aki képes a normális emberi kommunikációra az őt körülvevőkkel, aki képes megfelelő módon kezelni a problémáit, aki megnyugvást talál a természet lágy ölén, aki bátran, ugyanakkor megfontoltan alakítja ki a párkapcsolatát, majd szeretetben neveli a gyermekét...
Ezt kívánom, Neked is, kedves olvasó, hogy ezek után a sorok után, el tudj gondolkodni és találd meg a belső békédet és boldogságodat....Ne feledd: változtatni sosem késő! Egy jobb, boldogabb élet Mindenkinek jár, és én hiszem, hogy Te is képes vagy megteremteni a saját boldogságod!
Ez a cikk a pályázatra érkezett pályamű. Ha tetszik, ha egyetértesz vele, ha szívesen olvasnál a szerzőtől a Lélekpillangó meséje idején is minél többet, akkor oszd meg minél több helyen. Szólj hozzá, kommentáld, mert fontos a biztató, kedves szó minden alkotó embernek. A pályázatra érkezett cikkeket sorban megtalálod a blogon, ahol a szerző neve a cím mögé került!
