HTML

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel most az ajándék Lélekpillangó meditációért! Fogadd a Lélekpillangó ajándékait, mely harmóniába hozza életed minden lényeges területét, szerelmet, boldogságot, bőséget, és egészséget teremt.

*Vezetéknév:
*Keresztnév:
*E-mail:

Kérem az ajándék LélekPillangó meditációt!

Lélekpillangó Boldogságmozgalom

A LélekPillangó - a boldogsághoz vezető tudás! Trénereink blogja, ami a Lélekpillangó életműdíj szavazóinak, a Lélekpillangó mese olvasóinak, a Lélekpillangó tudáscsomag vásárlóinak és a Lélekpillangó barátainak szól!

Friss topikok

Címkék

alapítvány (6) alázat (1) Antal Béla (1) Anyák napja (1) B (1) B.Nagy Magdolna (10) barátság (3) Barátság (1) Biegelbauer Pál (1) Boér Tamás (1) boldogság (51) Boldogság (27) Boldogságdalok CD (3) Boldogságforrás (1) Boldogságnap (1) Boldog Iskolák (1) Boldog iskolák (1) Bőség (1) Carla Galli (1) Csakra (1) Csáp (1) Császárfa (1) Császárfa haszna (1) Császárfa ültetés (1) Császárfa vásárlás (1) Dal (1) Dalpályázat (1) Darnel Christian (3) Díjátadás (1) Dr.Darnel Christian (1) Dr. Mészáros Ádám (1) Ékszer (1) Életműdíj (7) életút (2) Elmegyilkosság (1) Elvonulás (1) Emlék (1) Everness Weekend (1) Évtervező (1) Évzáró (1) Év tervező (1) ezoexpo (1) facebook (1) félelem (9) Fény ünnepe (1) fesztivál (1) Flashmob (2) fogyás (2) Forradalom (1) Gáll Gregor (1) Gáll Isis (2) Gáspár Katalin (4) Gyógyulás (2) Halász Alexandra (1) Himer Csilla (1) hivatás (1) Hofi Géza (1) Hősök tere (1) Idézetek (1) intuíció (1) Írás (2) Írói pályázat (35) Janikovszky Éva (1) Jótékonyság (7) Kedves küldetés (22) Kokárda (1) komfortzóna (1) kommunikáció (1) Könyv (1) Köszönet nyivlánítás (1) Közösségi sütés (2) Kreutz Zsolt (3) Lánclevél (1) Lélek (21) Lélekpillangó (103) lélekpillangó (3) magány (1) Maharisi Transzcendentális Meditáció (1) Mandala (1) Mátrai Vanda (6) Meditáció (3) Mese (9) Meseműhely (2) mindennapinlp (2) Misszió (7) Mozgalom (2) Müllerné Topor Ágnes (1) Müller Zoltán (1) Művészet (1) Nemeskő (1) (1) Novella (2) Ölelés (2) önismeret (5) Önismeret (25) önkéntesség (1) Öregedés (1) otthon (1) Párkapcsolat (16) pénz (5) Pető Csilla (2) pillangó (1) psyche (1) pszichológia (11) Quantum (1) Repcet (1) siker (9) stressz (3) súlyproblémák (1) Sütemény (1) Szárny (1) Szatmári L. Miklós (3) Szent ügy (17) Szerelem (2) szeretet (21) Szikszay Csaba (2) Szilágyi Imre (2) színek (1) Szobor (2) Szőke Róbert (1) Tanulás (1) terhek (2) Teszt (1) tréner (1) Tréning (1) Tudás (1) tudatos (9) vágyak (8) Vers (5) videó (3) Villámcsődület (1) vonzás törvénye (3) Címkefelhő

Facebook

Útkereső (Berényi Krisztina)

2015.09.18. 09:00 LélekPillangó

Útkereső. Volt. 

A mai napig. Hisz rájött, megtalálta. Mindig is benne volt, de nem tudta, nem hitte, nem merte, talán álmodta.. Eddig. Egészen a mai napig.

Egyszerűen csak a felszínre bukkant. Nem tudni miért most, de nem is lényeges. Hisz a fuldokló is csak egy ideig bírja a víz alatt. Ha feljön a víz felszínére, már nem fuldokló többé. Mint ahogy Ő sem. Már nem. Mert megtalálta. Önmagát, Önmagában. Ahogy mindig is remélte. Hogy egy napon rájön, mi végett van ő itt ezen a helyen. Mi a dolga, mi a célja?

ut.jpg

Adott egy középkorú nő. Így kisbetűvel. Mert még így éli meg. Szeretne Ő is nagybetűs lenni. Keresi hozzá a külső körülményeket. Sokat, sokszor. Eddigi életében mindig. Míg egy nap rájön, hogy ez mind BENNE van. Így nagybetűvel. Szeretné ezt kiáltani, hisz mindenkinek tudnia kellene. De rájön, ez elsősorban neki fontos. Ettől megretten, de csak egy pillanatig. Aztán tollat ragad és kiírja, leírja. Hisz annyi gondolat kívánkozik most a felszínre. Magából, magának. Majd reméli, és még csak reméli, hogy ez mást is érdekel. Hisz mások is keresik magukat, másoknak talán ez erőt ad, adhat. Hiszi, hogy eljön a nap, amikor aki e sorokat olvassa, talán csupán ettől, talán attól, amit elindít benne, megtalálja Önmagát. Magában.

Visszaolvasok, és látom, hogy kívülállóként írtam magamról! A saját életemet eddig ebben a szerepkörben éltem, hogyan is tudnék másként fogalmazni magamról. Megállok, és rájövök, már másként teszem. Nem akarok megfelelni, már nem. A világ elhitette velem, hogy ez a helyes. A gyerekeimnek, a családomnak, barátaimnak, a munkahelyeimnek, a szomszédaimnak..és még sorolhatnám. Mert most már rákaptam az ízére, arra, hogy végre egyes szám első személy vagyok. Én magam, Magamnak!

Szárnyakat kapok. Hoppá. Egy gondolat suhant át rajtam. Szárnyakat?

Hisz mindig is pillangóként tekintettem önmagamra. Már kislányként, az volt a kedvenc elfoglaltságom, hogy pillangót rajzoltam mindenhova. Majd ahogy cseperedtem, és a nagymamám megtanított az ollóval bánni, selyempapírból vágtunk ki formákat. Összehajtogattuk amilyen kicsire csak tudtuk, és körbe- körbe vágtuk. Nekem mindig pillangóformát öltött. Ma már tudom, hogy nem, egy kicsit mosolygok is rajta, de a nagymamám rám hagyta. A nagypapám pedig, minden délután elvitt sétálni. Elővette a zsebéből a kulcsait, kinyitotta a kaput, ahol én kitárt karokkal, jobbra-balra forgolódva repkedtem. Engedte, hagyta, had szárnyaljak, a mesevilágomban. Ő is tudta, hogy ott bent önmagam vagyok. Sokszor az Édesanyámnak készítettem ilyen selyempillangót. Majd együtt kiszíneztük, és játszottunk vele naphosszat. Könnyű volt a papírtól, és ha megmozgattuk olyan volt mintha szállna. Akkor még.


Ahogy cseperedtem, egyre kevesebbet készítettem belőle. Az osztálytársaim kinevettek miatta, és nem akartam ezt a fájdalmat, ami akkor még nem is volt az.
Kamaszlány voltam, amikor édesanyám elment. Nem köszönt el, mély űrt hagyott maga mögött. Haragudtam rá, sajnáltam magam, és a pillangót bezártam legbelülre. Azon a napon, szokatlanul jókedvű voltam. Csacsogtam, nevetgéltem, valami utált tantárgyból ötöst kaptam. Gondoltam, mennyire büszke lesz rám. Majd hazaérve, egy távirat után összeomolva, egy másik világot építettem magam köré, amiben én voltam és a fájdalmam. Évekig éltem ebben, de mára megértettem, hogy aznap az a mosoly, a csacsogás, az bizony az ő elköszönése volt felém, nekem.

A pillangók néha megmutatták magukat, de továbbra is bent tartottam őket. Volt, hogy a hasamban röpködtek, ideig-óráig. Majd egyszer, hosszabban, és még hosszabban. Boldog voltam, és elhittem, hogy egy életre szól, de nem így lett.

Őt tettem felelőssé, pedig ketten kellettünk hozzá. Ma már azt is tudom mi volt a hiba. Nem engedtem neki megpillantani azt, amit lelkembe zártam. Egy idő után már nem is akarta, de együtt maradtunk a gyerekek miatt. A két lányom, csodás szárnyakkal született, amire azt hittem ők a kárpótlás nekem, és beleépítettem hármunkat a világomba. Kizárva mindent és főleg Őt…

Mindeközben, kaptam az élettől egy másik pillangót, akit az édesapám nevelgetett nekem. Boldoggá tett vele, és abban a pár pillanatnak tűnő évben, amíg együtt nézegettük, felmelegedett a lelkem újra. Reméltem, hogy egyszer a bennem elzárt pillangó is előbújik a bábjából és közösen szállnak velem. De nem így lett…Ő sem köszönt el, csak egy éjjel elaludt. Maga után hagyva a szárnyaszegett pillangómat, akit attól a perctől fogva az öcsém vett magához, ezzel jogot szerezve a világomba való belépésre.

Ezután kezdődött az útkeresés. Kezdetben ösztönösen, majd ahogy haladt az idő és vele együtt én is, egyre inkább tudatosan. Sokan jöttek velem szembe, majd mellém álltak és egy ideig együtt mentünk, aztán lemorzsolódtak és átvették a helyüket mások. Ami viszont nem változott, hogy a világomba applikált személyekkel közösen keltünk útra. Az idő múlásával, a tudatuk ébredésével ők egyre inkább a saját útjukat követelték, saját pillangókat gyűjtögettek. Szépen lassan egyedül maradtam az általam kemény kőfalakkal körbezárt erődítményembe, amit egyre többször akartam lerombolni. Voltak próbálkozók, akik segíteni szerettek volna ebben, de a sáncot már nem tudták átlépni. Vannak olyanok, akik elfogadták, hogy ez az én világom, és ők ezzel segítettek a legtöbbet.

Kezdtem jómagam is elfogadni, hogy ez a valóság, és egyre többször a kinti világomban azon kaptam magam, hogy gyűjtögetem a pillangókat. Pillanatnyi rebbenésekkel majd nagyobb szárnycsapásokkal és egyre bátrabban. Már látható jelei is megjelentek egy képben a falamon, egy füzet minden oldalán, egy falmatricában. Erre a jelenségre felfigyelt a lelkemben időközben bebábozódott pillangó is, aki úgy döntött esély követel magának. A folyamat elindult. Napról napra éreztem, hogy a lelkemet simogatja, ébresztgeti, mint ahogy a természet is teszi mindezt az ő csodás teremtményeivel. Fájdalmas volt, és talán hosszabbra is nyúlt, mint ha ezt a kinti világban éli meg.

De megtörtént! A mai reggelen egyszer csak megkezdődött a pillangóvá válás, és ezzel egy olyan világ átváltozása, ami nélkül, soha nem jutottam volna át ebbe a csodákkal teli helyre, amit mától Életnek hívhatok. Már nem kívülről keresem és várom azt, hogy a csodák megtörténjenek, hisz az Bennem volt, van és lesz. Végre nem útkereső vagyok, hanem az utam felett szálló ezerszárnyú pillangó. Szeretném, ha mindenki átélhetné ezt a csodálatos megszületést, és vele együtt az új életet.

Adott egy középkorú NŐ! Igen! A mai naptól, már így nagybetűvel. Aki megtalálta Önmagában, Önmagát! Aki végtelen hálás a lelkéből szárnyaló pillangónak, aki oda bármikor betérhet megpihenni, de ha úgy dönt, folytathatja a szárnyalást és a felemelkedést! Hisz a szabadság az Ő igazi élete!

 Ez a cikk az írói pályázatra érkezett pályamű. Ha tetszik, ha egyetértesz vele, ha szívesen olvasnál a szerzőtől a Lélekpillangó meséje idején is minél többet, akkor oszd meg minél több helyen. Szólj hozzá, kommentáld, mert fontos a biztató, kedves szó minden alkotó embernek. A pályázatra érkezett cikkeket sorban megtalálod a blogon, ahol a szerző neve a cím mögé került!

 

komment

Címkék: boldogság Párkapcsolat Lélekpillangó Önismeret Írói pályázat

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekpillango.blog.hu/api/trackback/id/tr477782584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása