Mindnyájunkkal fordulhatott már elő, az az érzés mikor felkelt reggel, hogy ez a nap most más, mint az eddigiek. Valahogy, valamiért, ma nem az a nap kelt, ami szokott, most más megvilágítással süt ránk. Ilyen érzéssel kezdődött rövid történetem főszereplőjének is egyszer.
Ezen a hétfőn, mikor ez a lány kipattant az ágyból, már valamit sejtett, hogy ma várja oda kint valami különleges. Szokásos reggeli teendők után, munkába igyekezett. Közben zenét hallgatott és roppant élvezni kezdte, hogy a hűvösebb idő ellenére csodálatosan süt a nap és fényárba borít mindent. Mindennapos útvonalán megpillantotta a bolt előtt ácsorogni a nénit, aki virágot szokott árulni. A lány bár, tele volt a virágos kertje virággal, mivel kedvesnek találta a nénit, ha alkalma adódott mindig vett tőle, egy csokorral. Nagyon szép, tarka virágai voltak. Most sem volt ez másképp, s mivel látta hősünk, hogy már csak egy utolsó darab van, mindenképpen szerette volna megvásárolni. Hiszen, a hölgy mindig olyan kitartóan árult, a legnagyobb, melegben vagy hűvösben, most is biztos örül neki, hogy végre haza mehet pihenni egyet.
Az új gyönyörű kis virágcsokorral a kezében elindult hát a lány tovább az útjára. Azonban ebben a szikrázó napsütésben, ahogy már nem is ment, hanem szállt és könnyednek érezte magát, beugrott egy gondolat. „Oda kellene adnom ezt, valakinek. De kinek?” Most nem egy ismerőst szeretett volna megajándékozni vele! Most valaki másnak kell megkapnia. Ahogy gondolkozott, mi is legyen, beért a közeli parkba. Ekkor látott meg az egyik padon ülve, egy bácsit. Újságot olvasott. Igaziból, valamiért a zöld ingje volt, ami szólt a lányhoz. Ő az! Ő lesz az!
Kis tétovázás után és egy mély szippantás után a virágillatból, megszólította az urat.
- Elnézést! Megkérdezhetem, van felesége? – habogta a lány.
- Persze, van.
- Akkor ezt, adja oda neki! – majd átnyújtotta a csokrot.
A bácsi némi tétovázás után elfogadta a hirtelen jött ajándékot és megköszönte! A lány szívében pedig igazán nagy fényesség áradt. Azért szerette, volna, hogy odaadni, hogy ajándékozza meg a feleségét ezzel a kis aprósággal, mert sosem tudhatjuk, hogy hányszor mondhatjuk el a másiknak, hogy; Szeretlek! Fontos vagy nekem! – azt a kevéske időt, pedig érdemes kihasználni, arra, hogy éreztessük a másikkal ezeket a dolgokat! És igenis, járhatja át boldogság az ember szívét, ha valakit, hozzá tud segíteni ennek a lépésnek a megtételéhez!
Én úgy gondolom, hogy a mai világban nagyon, fontos az, hogy kicsit jobban, figyeljünk oda egymásra! Fontos a másik iránti tisztelet! Csak mi tudjuk szebbé és jobbá tenni ezt a helyet ahol élünk! Tegyünk mind egy lépést, azért, hogy szeretettel legyen teli!
Ez a cikk az írói pályázatra érkezett pályamű. Ha tetszik, ha egyetértesz vele, ha szívesen olvasnál a szerzőtől a Lélekpillangó meséje idején is minél többet, akkor oszd meg minél több helyen. Szólj hozzá, kommentáld, mert fontos a biztató, kedves szó minden alkotó embernek. A pályázatra érkezett cikkeket sorban megtalálod a blogon, ahol a szerző neve a cím mögé került!