Ilona ideges mozdulatokkal törölgette a fürdőszoba tükrét. Teli van fogkrémpöttyökkel. Telis-tele. Nehezen jön le. Rászáradt. Erősen dörgölni kell. Közben azon gondolkodik, hogyan lehet ez...
Csakis úgy, hogy valaki a tükörrel szemben mossa a fogát...
Nézni magam ahogy fogat mosok...? ...micsoda hülyeség...
Ráhajolsz a csapra, megtámaszkodsz a szélén, álmosan belebambulsz a lefolyóba, és vadul sikálod a fogaid. Így kell ezt.
Lassan megtisztul a tükör, és letisztul a kép. A tükörkép visszabámul. Ilona elkapja róla a szemét.
Különben is... Mit néznél magadon?
Azt a citromba harapott képedet, a megkeseredett ábrázatod, a megrogyott fejedet, a szomorú szemeidet, a mély árkokat az arcodon amit az élet vésett bele?
Mit nézegetnél magadon? Mi a francot? Mert mi szép van rajtad? Semmi.
Semmi? Talán a hajad...
De azt is csak mások találják szépnek. Azt mondják szép... de te ezt sem szereted magadon... Bámuld magad, mert nő vagy? De minek? Mert a tükrök a nőknek készülnek...?...ááá, ez is hülyeség. De akkor is nő vagy...mert annak születtél. Az XX minden porcikádban benne van. De csak ennyi. Áthatja sejtjeid, zsigereidben bizsereg... de te elaltatod... és a tüzed el is oltják ...
Mert te Ilona, sosem tudtál a nőiességeddel élni. Nem akartál, vagy nem tudtál, de sosem voltál igazi nő.
Te a nőiességedből csak egyet profitáltál... az anyaságot. Mert igazából nem nő, hanem csakis anya szerettél lenni.
Világ életedben egy gebe voltál. Gercsula, vékony mint a vonatfütty, tiszta fiús, még a testalkatod is az ellenkező nemre hajazott.
Alig cicik, keskeny csípő, apró termet. Bűntelenül zabálhattál, nem híztál.
Jah! Hogy ez már a múlté? Kigömbölyödtél angyalom. De ki ám! Dimbek-dombok mindenütt, narancsbőr, striák, meg minden...
Ez van anyukám!
A mérleget jól eldugod, látni sem akarod, sebtiben leporolod, aztán sutty, vissza.
Tükör mi?
Nem, hogy a fejedet nem akarod látni, az egész alakos tükörképed végképp nem. Nem! Nem és nem! Nem akarsz szembesülni semmivel. Se a kilóid számával, se a tükörképeddel. Azért, mert ő azt mondja, hogy csúnyán meghíztál és most már elég? Mert azt mondja, egyre inkább felveszed anyád alakját? És az ronda mint a bűn.
De ki a fenére hasonlítanál, ha nem az anyádra? Ő szült, az ő lánya vagy. És, ha olyan leszel mint ő, akkor mi lesz? Miért? Jobban szeretett, jobban tetszettél neki mikor 47 kilós voltál? Hiszen hányszor aszalt már össze az ideg rá a csontjaidra... Na? Akkor jobb voltál? Dehogy voltál...
Ezt te is tudod. Akkor meg mi van? Mégis mi van???
Ilona! Te nem szereted magad. Tudnád szeretni...ha szeretnék benned a nőt is...
Áhhh...
Igen! Az anyaság az jó. Ó boldog kismamiság!
Feszülő cicik, gömbölyödő poci, kerekded formák. Aztán a gazdag tejcsitől duzzadozó mellek...
Szépnek érezted magad igaz? Sugárzóan szépnek. Nőiességed kiteljesedésének időszaka volt ez.
Na hagyjuk. Szép volt, jó volt, elmúlt. Most csak a kaja van, meg te. Vele jól összeilletek.
Ilona kuncog. A tükörkép is keserűen elhúzza a száját.
A kaja...ez maradt az egyetlen vigaszod. Minden egyes falatot élvezel. Az ízek mámorítóak. Az ételt az ideg már nem rágja el előled. Az ideg már nem ezen dolgozik. Most már az vagy, amit megeszel...
De most komolyan? Minek is kell ez a tükör? Mert reggelente pingálod magad? Hogy tessél, hogy szebbnek lássanak...? Pedig te a natúr szépség híve vagy...
De hisz' a festegetés közben sem magadat nézed...
Figyeled a vékony vonal útját amit a szemzugtól húzol. Vigyázol. Csak finoman. Szépen elvékonyítod, és elnyújtod.
Macsakaszemet festesz magadnak. Édesanyádtól tanultad. A 60-as évek trendjét követed azóta, mióta sminkelni kezdtél. Úgy 18 éves lehettél... Óvatosan összesatírozod a színeket a szemhéjadon, ívesre pördíted pilláidat.
Uhhh! Itt, itt kicsit elkented...
Pici pirosító, a hókatag bőrödre, az arccsontra, tudod, aztán szájfényt teszel az ajkaidra. Még jó, hogy a rúzs már nem divat, mert egy penge szájon az nem valami jól mutat.
Hát kész. És mit látsz? Egy szánalmas bohócarcot.
De most már mindegy.
Ez kellett. Kellett ez neked...?...anya... A gyerekeid szépnek látnak enélkül is...mindig...mert szeretnek...ők szeretnek.
Akkor meg minek? Mert nő (is) vagy. Nő vagy?
Baromság ez az egész. Mindenáron NŐ akarsz lenni Ilona?
Hiába erőlködsz...te is tudod...nincs (miért) kinek, nincs minek...
Marad csak az XX, meg a Joker-arc.
Utálom a tükröt! De valaki mégis szeretheti...mert mindig csupa fogkrémpötty...
Ez a cikk az írói pályázatra érkezett pályamű. Ha tetszik, ha egyetértesz vele, ha szívesen olvasnál a szerzőtől a Lélekpillangó meséje idején is minél többet, akkor oszd meg minél több helyen. Szólj hozzá, kommentáld, mert fontos a biztató, kedves szó minden alkotó embernek. A pályázatra érkezett cikkeket sorban megtalálod a blogon, ahol a szerző neve a cím mögé került!
