Ha egy nagy zsák kakit hordasz a hátadon és aranynak gondolod őket, hiába mondja neked bárki, hogy tedd le a terheidet. Nem fogsz senkire hallgatni. Bármilyen nehezek és büdösek is, tovább fogod cipelni őket és ha kell vonszolod magad után a legnehezebb körülmények között is, mert más az elképzelésed róluk. Viszont, ha Te magad is látod, hogy az kaki és nem arany, nincs szükséged az elengedésükre. Egyszerűen leteszed! Minden erőfeszítés, munka nélkül magad mögött hagyod és elfelejted. Ki az a „szamár” aki egy zsák kakival a hátán éli az életét?
Az elengedés egyszerűen megtörténik veled, akkor amikor meglátod mit élsz meg tehernek. Az elképzeléseidet helyezted a zsákodba és nem látod azt, ami tényleg benne van. Az értékről álmodozol és az értéktelen büdös kakit forgatod, cipeled, mintha muszáj lenne. Úgy élsz, hogy egyáltalán nem figyelsz arra, ami történik veled.
Azért, mert neked tapasztalataid vannak, már annyi mindent összegyűjtöttél, hogy mindenre megvan a válaszod annak ellenére, hogy cipeled a butaságokat és valóságnak gondolod őket. Azonban nem viheted őket sokáig. Amikor egyszer meglátod, hogy semmi értelmük, fölöslegesek, egyértelműen leteszed őket a válladról és nincs rájuk tovább szükséged.
Csak éld meg az életet olyannak, amilyen. Az élet pedig olyan, amilyenné tapasztalod. Vannak akiknek fontos a problémájuk, mert számukra az jelent valamit, lehetetlen elvenni tőlük, úgy ragaszkodnak hozzájuk, mint egy gyerek a csokihoz. Sőt, hiába a sok sok kellemetlen tünet, ő akkor is lát mindezek ellenére valami olyat, amit Te nem. Te nem érted a problémáit és ő sem a Te hozzáállásodat. Mindenki, csak a saját dolgaihoz hivatott. Persze ez sokakat bosszant és idegeskednek, dühösek lesznek.
Sok tapasztalat azt mondja, hogy ne legyél dühös. Én azt mondom, legyél dühös, ha a dühöt tudod használni és nem a dühöd használ téged. Óriási különbség van a használt ember és a felhasználó között. A felhasználó „értelmes” célokra használja az életében megélteket, a „felhasznált” ember pedig ahogy esik úgy puffan és nagyon sokszor, nem úgy szól, ahogy azt elképzelték.
Pedig milyen sokan elhatározzák, hogy nem lesznek idegesek és megint csak idegesekké válnak. Megharagszol, elköveted öntudatlanul..., lecsillapodsz, megbánod és újra kész vagy megharagudni, annak ellenére, hogy nem akarod. Azért van ez, mert nem figyelsz önmagadra. A másikra figyelsz, aki épp elmond minden utolsó.... és ez feljogosít arra, hogy belekapaszkodj a hallottakba és megharagudj.
Ördögi körnek látszik, pedig csak öntudatlan reakciókról van szó.
A dühöt elengedni nem lehet, csak is felhasználó lehetsz, vagy felhasznált. Az egyikbe van beleszólásod (használhatod vagy nem), a másik helyzetben pedig olyan helyzetbe kerülsz, hová vittek.
Ha tudatosan kezeled az életedet, szóba sem jöhet az elkerülés. Sokan a kellemetlen embereket elkerülik, a vérszívókat elkergetik, a nehéz felfogásúakat pedig eltávolítják a környezetükből. Nem élhetsz úgy, hogy ki vagy szolgáltatva mások kénye kedve szerint. Nem élet az, ahol követni kötelező mások érzelmeit. Az utóbbiak akkor jöhetnek szóba, ha még mindig abban a hitben vagy, hogy melóznod kell magadon és ehhez körülményt kell teremtened.
Az önmagadon való dolgozás azt erősíti, hogy még nem vagy készen az életre, hogy még nem alakulhatnak jól a dolgaid. Van még mit elengedned, van még mitől vagy kitől megszabadulnod, ezért látszólag steril környezetre van szükséged. Nincs szükséged körülményre, sterilitásra kifejezetten nem, neked saját magadra van szükséged, bármilyen körülmények között. Az ilyen emberre szokták azt mondani: „tudja mit akar”
Nincs mit elengedned, csak meglátnod és megértened azt, hogy nem ragaszkodhatsz a szeméthez, az értéktelen problémákhoz, a múlt sérelmeihez, csalódásaihoz, keserűségeihez. Amikor látod ezt, nyitva van a szíved és kiürítetted a zsákodat, elkezdhetsz valódi kincseket találni. A valódi kincs pedig nem az elengedés árán, a kemény munkából vagy a kakiból lesz, hanem az új tapasztalatokból realizálódik az életed nagy zsákjába. Új tapasztalat csak is akkor születhet, ha elkezdesz élni és nem reagálni. Ha nem ragaszkodsz a halott múlt elengedéséhez és elkezdesz odafigyelni a valóban fontos dolgokra is.
Mert ameddig kemény munka árán szeretnél „felejteni” addig csak a szemed elöl tünteted el a fájdalmakat, de az attól ugyanúgy fogja nyomni a válladat. Az elengedés megtörténik abban a pillanatban, amikor meglátod mihez ragaszkodtál eddig. A fájdalom és a csalódás épp akkora kaki, amekkora reményt fűzöl a megváltozásukhoz az által, hogy megérted és elengeded őket. A kakiból soha nem lesz arany, bármit is csinálsz vele! A problémáid megértéséből, soha nem lesz érték, csak is akkor, ha az értéket érted meg.
Szikszay Csaba
www.tudato
Szikszai Csaba, a Lélekpillangó legkitartóbb barátja. Több mint tíz éve foglalkozik szervezet fejlesztéssel, számos cég és magánember mester coach-a. Mellette a www.tudatosan.hu című blogján osztja meg tudását.
